30/04/2024
Becsukódik az ajtó. Kívül maradsz. Már nem tudod eldönteni, hogy régen becsukódott, vagy most csuktad be. Hiányzik a bent melege, ami talán soha nem is volt. Legalábbis nem olyan, amilyenre mindig is vágytál. Kint sötét van és hideg. Fázol. Nincs ami megmelegítsen. Tartozni akartál a benthez, de mindig kívülálló maradtál. Olyannyira akartad, hogy el is felejtetted ki vagy.
Mindig kerested önmagad, de saját magad nyomtad el, nehogy meglásd, hogy tényleg nem tartozol a benthez. Féltél, hogy ha nem tartozol a benthez, akkor hol a helyed? Hova tartozol? Mert nagyon más vagy. Mintha egy másik bolygóról jöttél volna. Legalábbis így érzed.
Most, hogy becsuktad az ajtót, kint állsz és azon gondolkodsz, hogy most mi legyen. Merre indulj, mit csinálj. Mert mostmár bárki lehetsz. Nem kell igazodnod senkihez azért, hogy kapj egy kis meleget. Te lettél a kályha.
Az elméd fura játéka, a két pólus megjelenítése. Nincs középút. Legalábbis így érzed. A fegyelmezett, irányító vasakarat és nyugalom vagy a bohém, polgárpukkasztó és izgalom. A lázadó vagy a konzervatív. És ez mind a kályhán belül. Mi élteti jobban a meleget? Mi az ami táplál és nem éget el?
És a kérdés: mit akarsz valójában?
Posztkép: Az ajtó című festményem
