04/10/2026
Október 4. – Assisi Szent Ferenc napja
Október 4-én Assisi Szent Ferencre, a ferences rendet megalapító szerzetesre emlékezik az egyház és a néphagyomány, aki az 1180-as években született Assisi-ben, gazdag posztókereskedő családban. Eredetileg Jánosnak keresztelték, de gyermekkorában az apja Francescónak vagy kis franciának becézte, így maradt rajta a Ferenc név. Húszéves korában katonaként megsérült és fogságba került. Szülővárosába hazatérve felhagyott a nagyvilági élettel. Megtérésében jelentős mérföldkő volt egy leprás beteggel való találkozás, valamint az a templomban átélt élmény, melynek során Krisztus megszólította, és arra kérte, hogy javítsa meg az omladozó házát. Az evangéliumi szegénységet és alázatot hirdető fiatal ekkor 1208-ig remeteéletet élt, majd idővel egyre többen csatlakoztak hozzá. Saját szabályzatot nem dolgozott ki, hanem társaival ellátogattak a Szent Miklós templomba, ahol a véletlenszerűen felütött könyvben a következő evangéliumrészletet találta: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között!” (Mt 19,12) Társaival ezt fogadták el saját regulának, és erre a napra (1209. április 15.) datálják a ferences rend létrejöttét. Egy nemesi család lánya, Klára is csatlakozott a követőkhöz, ezzel megszületett a rend női ága, a klarisszák rendje. A békére törekvő Szent Ferenc polgárháborúkat akadályozott meg, és célja volt, hogy véget vessen a keresztes hadjáratoknak, ennek érdekében 1220-ban a Szentföldre is ellátogatott. Bár térítő munkája nem járt nagy sikerrel, az iszlám hívők között is akadtak tisztelői. 1224-ben, amikor az Alverna-hegyen imádkozott, megkapta Krisztus szent sebeit. 1226. október 3-án hunyt el, a halált énekelve fogadta. Két évvel később, IX. Gergely pápa avatta szentté, és október 4-ét jelölte meg Assisi Szent Ferenc ünnepének.
A nép körében nem csupán a rendalapító tevékenysége révén híresült el. Mélyen csodálta és tisztelte a teremtett világot, erről tanúskodik a Naphimnusz című költeménye. A néphagyományban ezért a természet, és azon belül különösen az állatok védőszentjeként tisztelik. Életének gyakran megörökített mozzanata, ahogy a galamboknak prédikál, vagy ahogy jó útra téríti a farkast.
A napjához köthető népszokások mind a természetszeretethez kapcsolódnak. A göcseji kanászok például ostorral durrogtattak ekkor, hogy elűzzék a disznókra veszélyes rossz szellemeket. Több helyen ekkor ültették a gazdaasszonyok a kotlósokat, és fészkükbe nyírfaágat tettek, hogy az megvédje a tojásokat, hogy a csirkék egészségesen kikelhessenek. Egyes helyeken ekkor kezdték a búza vetését, máshol pedig a szüretelést.
Forrás:
• Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi népszokások. Mezőgazda Kiadó és Planétás Kiadó, Budapest, 1997. 148.
• https://www.magyarkurir.hu/kultura/mar-eleteben-legenda-lett-assisi-szent-ferenc
