04/01/2026
Az ez évi első posztunk után ezzel a néhány, nagyon rossz minőségű fotóval szeretnénk még marasztalni olvasóinkat a Tu-144-es típus mellett:)
A fotókon egy érdekes döntés látványos végeredménye látható.
Majdnem 46 évvel ezelőtt, 1980. február 29-én (!)
a Monyinóban található (Szovjet) Légierő Központi Múzeumába nem átszállították, hanem átrepülték a CCCP-77106-os lajstromjelű gépet. Ennek különlegessége az, hogy Monyinóban nincs betonozott kifutópálya!
Gyakorlatilag egy burkolatlan, gyepes, hóval borított területen szálltak le!
Mindenki, aki kicsit is jártasabb a repülésben vagy műveli is azt,
az tudja, hogy milyen kérdéses kimenetelű leszállás volt ez egy ekkora méretű, relatíve nagy leszállósebességű és kizárólag betonozott kifutópályáról üzemeltetett géppel. Az egyik fotón látható, hogy a fékernyőket már akkor nyitották, amikor a gép orrfutója még nem ért földet.
Gennagyij Vlagyimirovics Voroncsenko pilóta, aki átrepülte a gépet, így emlékszik vissza az esetre:
"A másodpilóta Veremej volt, Trosin volt a navigátor.
Sokszor jártunk előtte Monyinóban, mindent lemértünk, terveket rajzoltunk és kiszámítottuk a legjobb megközelítési módokat, irányokat.
Nem volt semmilyen navigációs eszköz: csak egy hómező egy téli erdőben. Nem volt beton futópálya! A leghosszabb szakasz
amit a szélirány alapján választhattunk, észak-déli irányú volt és mindössze 1400 méter hosszú, mögötte további 300 méternyi dombos mocsárral. A megközelítés nehézkes volt, a siklópálya meredek. A megfelelő megközelítéseket egy Tu-134-essel teszteltük.
A repülés napján köd volt, ezért sötétedés előtt szálltunk fel,
a nap már lement. Egy tesztmegközelítést végeztünk egy döngölt hósáv felett, a "kifutópálya" végén lévő két égő gumiabroncsot használva tájékozódási pontként.
Fogytán voltunk az üzemanyagból és leszálláshoz készültünk.
A földetérési sebesség 240 km/h volt a szokásos 280 km/h helyett. Biztonságosan leszálltunk a futópálya elején, 900 métert futottunk, majd a kijelölt helyre gurultunk. Innen egy vontatóautó vontatta el a gépet…"