02/06/2026
PREDMET MESECA GRADSKOG MUZEJA SUBOTICA / A HÓNAP TÁRGYA A SZABADKAI VÁROSI MÚZEUM ANYAGÁBÓL
👉 Srednjovekovni prsten sa lokaliteta Hinga, Gradski muzej Subotica, Arheološko odeljenje inventarski broj А.2.1.124.
Prilikom arheoloških istraživanja na humci Hinga, u hajdukovačkom naselju Nosa, nedaleko od istočne obale Ludaškog jezera, dokumentovano je 138 grobova tokom dvogodišnje kampanje 1948. i 1949. godine. Rukovodilac istraživanja je bio Mirko Šulman, prvi direktor tada tek osnovanog subotičkog muzeja.
Grob 120, otkriven 1949. godine, datovan je srebrnim denarom kralja Ludviga I Anžujskog (1342–1382) koji se nalazio u ustima pokojnice. Iz ovog groba potiče kružna glava prstena sa gotičkom majuskulom (velikim slovom) M uokvirenom plastičnim rebrom. Sa zadnje strane glave još uvek su očuvani zalemljeni krajevi karike. Dva otvora su izvedena jer je prsten imao sekundarnu upotrebu. Otkriven je na glavi pokojnice i činio je deo počelice koja se sastojala od još tri kružne pločice. Dve pločice imaju ukras u vidu pseudogranula, dok je treća, neočuvana, prema publikovanim podacima imala predstavu krina. Među bogatim inventarom ovog groba izdvaja se i zvezdolika pređica i prsten sa gotičkom majuskulom I, otkriven na ruci pokojnice.
Osim što oba prstena krase majuskule, zajednička im je i izrada od srebra. Primerak u sekundarnoj upotrebi ima glavu prečnika 1,77 cm i težinu od 1,06 g.
Iako prstenje sa majuskulom nije retkost na teritoriji Vojvodine u periodu 14/15. veka, predstavljeni primerak iz subotičkog muzeja je osobit jer svedoči o životu predmeta, odnosno promeni namene od ukrasa ruke do ukrasa za glavu.
Tekst i fotografije: Neda Dimovski, viši kustos, arheolog /
👉Középkori gyűrű a Hinga lelőhelyről, Szabadkai Városi Múzeum, Régészeti osztály, leltári szám А.2.1.124.
A Hajdújáráshoz tartozó Nosza településen, nem messze a Ludasi-tó keleti partjától található Hinga-halom, melynek 1948 és 1949 folyamán történő régészeti feltárása során összesen 138 sírt dokumentáltak. A kutatás vezetője Schulman Imre volt, az akkoriban megalapított szabadkai Városi Múzeum első igazgatója.
Az 1949-ben feltárt 120. számú sírt egy I. (Nagy) Lajos magyar király (1342–1382) korából származó ezüst dénár segítségével datálták, amelyet az elhunyt szájába helyeztek el a temetés során. Ebből a sírból származik egy kör alakú, gótikus M majuszkulával (a latin maiuscula jelentése nagybetű) és vonalkerettel díszített gyűrűfej is, melynek a hátoldalán máig megőrződtek a karika forrasztott végei. A gyűrűfejen két nyílást is kialakítottak, mivel másodlagos funkciót is betöltött. Erre utal az is, hogy a leletet az elhunyt fején találták meg: egy párta részét képezte, amely további három kör alakú fémlemezből állt. Ezek közül kettőt pszeudo-granulációs díszítés ékesített, míg a harmadikon – amely nem maradt fenn – a publikált adatok szerint liliomábrázolás volt látható. A sír gazdag mellékletei közül kiemelkedik egy csillag alakú csat, valamint egy gyűrű is, amelyet gótikus I majuszkula díszít, és amelyet az elhunyt kezén tártak fel.
A két gyűrűt nemcsak a gótikus majuszkulás díszítés kapcsolja össze, hanem az is, hogy mindkettő ezüstből készült. A másodlagos funkcióban használt példány gyűrűfej átmérője 1,77 cm, tömege pedig 1,06 gramm. Bár a 14–15. századból származó majuszkulás gyűrűk nem számítanak ritkaságnak a vajdasági régészeti leletek között, a szabadkai múzeum bemutatott példánya számunkra mégis különleges, mivel a tárgy „életútjáról”, vagyis rendeltetésének megváltozásáról tanúskodik: a kézen használt ékszeréből fejékszerré vált.
Szöveg és fényképek: Neda Dimovski, régész, főmuzeológus
